Negyedik napon Andocs és Nágocs között aszfaltút várt bennünket. Nágocson a piros jelzés a kastélyparkon vezet keresztült. Sikerült úgy érkeznünk a kastélyhoz, hogy a vagyonkezelő meg is mutatta nekünk a felújítás alatt álló épületet, egykor majd oktatási célokat fog majd talán szolgálni. Zicsre már földúton mentünk át, majd bélyegzés és rövid pihenő után Miklósi felé folytattuk utunkat. Ebéd a faluközpontban, majd indulás tovább. Tűző napon a kukorica és napraforgótáblák között haladtunk, majd egy kellemes bozótos rész következett, ahol a kaszálást még várat magára. Bátor csapatunk azonban nem hátrált meg, és hamar sikerült ösvényt taposni ezen a szakaszon is.
Szorosadra érve ismét bélyegzés következett, de még mindig volt 2-3 km a szállásig. Nehezen indultunk tovább, de megérte a gyaloglás, mert marhalábszár pörkölt tésztával, nokedlivel és savanyúsággal várt minket a polgármester úr jóvoltából.
Ötödik nap, az eddig leghosszabb napunk. Törökkoppányból is a már megszokott 8 órakor indultunk. Ami szokatlan volt viszont, hogy reggel nem sütött a nap, az égbolt felhős volt, és nem tudhattuk, mikor fog eleredni az eső. 1 km megtétele után vissza is értünk a Dél-dunántúli Piros Túra útvonalára. Először megnéztük az újonnan épült vadászkastélyt, majd a Török-kúthoz is kitérőt tettünk. A Hunyadi háznál tartott kis pihenő után Somogydöröcske nagyon szép állapotban megmaradt lakóházait csodálhattuk meg. Bélyegzés után indultunk fel a következő hegygerincre, a József-hegyre. Felfelé menet néha-néha visszatekintettünk a Koppány völgyre, amely nagyon szép látványt nyújtott.
